CUKRÁSZDÁBÓL ÉDESSÉGBOLT

Hát igen, régen írtam be, de nagyon sok munka volt az üzlettel. Mivel nem haladtunk előre a tervezett brit cukrászdával, ezért pár hónapja vettem egy nagy lélegzetet, és úgy döntöttem, hogy a többiek elé tárom, a már egy ideje fejemben motoszkáló új terveket.
Mi lenne, ha első lépésként egy kis édesség bolttal kezdenénk az új életet, amire aztán a cukrászda is támaszkodhatna akár később?! Szerencsémre nyitott kapukat döngettem, és így született meg pár hónap alatt a Ginger’s nevű édesség és delikát boltunk a V. kerületi Párizsi utca 5-ös szám alatt. :-)

Az Édes Élet sorozatomban már utaltam arra, hogy mennyire nem vagyok megelégedve a budapesti édesség boltokkal. A pár éve elindult gasztroforradalom egyelőre csak a vendéglátásban, szaksajtó színvonalában, és 1-2 jobb delikát üzlet sikerén érzékelhető. De most szűkítem a kört az édesség piacra.
Egyes cukrászdák már jól felismerték, hogy haladni kell a korral, újat kell mutatni, korszerűsíteni, vagy a régi, jól bevált minőséget tartani kell. Egyre több a versenytárs, és a kinyílt világban a vevők már kifinomultabbak, tájékozottabbak, és egyre nagyobb az igényük a minőségre.
Az édesség piac másik feljövőben levő szereplői a csokiboltok, csokizók, amelyeket már agyondicsértem itt a blogon is. Szinte már minden kerületnek megvan a maga kedvenc bűnbarlangja.

De mi a helyzet a többi nyalánksággal? Nálunk, ha tényleg jó minőségű vagy különleges finomságra vágyunk, csakis a delikát boltokban bukkanhatunk 1-2 érdekesebb darabra a szószok és sonkák között. A sarki közértek, és szupermarketek kínálatát, azt hiszem nem szükséges külön elemezzem…
Külföldön már szép hagyománya van az ún. Sweet Shop, Sweet Box, Sweet Centre nevű édességboltoknak, ahol vásárolni külön programnak számít. Mindig, mikor külföldön (pl. angoloknál) jártam, elszorult a szívem, hogy nálunk miért nincs ilyen?!



Írtam már a komolyzenés-extra drága édesség láncról, ahol, ha az ember nincs kiskosztümben, vagy legalábbis nem napszemüveges külföldi, akkor kényelmetlenül érzi magát.
És van a Sugar Shop, ami már simán felveheti a versenyt nyugati társaival. De itt a cukroké a főszerep, és a gyerekeké.

Ezért gondolkodtam, és összegyűjtöttem azokat az első osztályú édességeket, amelyeket még egyáltalán nem vagy csak 1-2 helyen kapni, és most itt sorakoznak a finomságok. A 10 beszállító között azért persze ott van a 2 említett édességbolt is!
Édesszájúakat várjuk! És persze a receptjeim is jönnek újra. :-)

Mai zene.

The Horrors - Whole New Way

CSOKIHÁBORÚ (Édes Élet 5.)

Pontosabban csoki verseny. Mivel a régi nagy európai csoki manufaktúrák mellett egyre több az új belépő az édesség piacra, muszáj mindig valami új dolgot kitalálni, megújulni. A minőségi alapanyag most már nem presztízs, hanem alap követelmény.
A %-os csokitartalom mellett az évjáratos csoki, a világ különböző kakaóültetvényeiről származó kakaóbab, a bio csokoládé, és az extra ízesítés van középpontban.

Szinte az összes szakácskönyvben azt írják, hogy ha igazán finom csokitortát akarunk készíteni, legalább 70%-os kakaótartalommal rendelkező márkát kell választanunk. De a megszállottak akár már 100%-os csokit is beszerezhetnek, például a német Coppeneur manufaktúrából.
Mostanában viszont azt kezdik emlegetni, hogy fontos ez a szám, de ennél sokkal izgalmasabb, hogy honnan való az a kakaóbab, amiből készül a csoki. Venezuela, Equador, Madagascar, Afrika… Az elit gyárak kedvenc beszállítói.
Például Michel Cluizel (2.fotó) és a Varlhona a 2 francia csokoládégyár is külön kollekciót szentelt az egzotikus finomságoknak. Persze, ne 500 Ft-os édességre gondoljunk.

A tejcsokoládé már nemcsak a gyerekek kedvence, hisz már nagyon jó minőségű termékekből választhatunk. Nem is olyan régen, éppen egy 45%-os tejcsoki (Michel Cluizel) kapott díjat.
A fehércsokoládé pedig az édességipar nagy mellőzöttje volt, de mára szinte az összes cég kínálatában megtaláljuk. Sőt, van vaníliás, mentás, fahéjas vagy akár mandulás. Süti receptekben is egyre többet szerepel.

Mint minden termék esetében, a csokoládé piacon is meghatározó a dizájn. Fontos, hogy már messziről be tudjuk azonosítani a kedvenc márkánkat. Meghatározó az első benyomásunk is. Nemrég én is a külcsín alapján választottam a belga Zaabärt (3.fotón) az ugyanolyan ízű másik márkával szemben.
Klasszikusan elegáns, rikító, minimalista, vicces, infantilis, márkanév köré épülő díszítés, retro… Mégis van egy számomra teljesen új megoldás, az átlátszó csomagolás. A francia Bovetti, a spanyol Blanxart is a csokik gusztusos látványával hat az érzékeinkre.

A legnagyobb izgalom mégis az ízesítés körül van!A chilivel kezdődött…
Bár a mexikóiak mindig is csípősen ették és itták a csokoládét, mi itt Európában csak az utóbbi időkben szerettük meg. Lassan már ez is alap íz lesz, amit tovább variálnak különböző borsokkal vagy akár valamilyen alkohollal.
Az egyik új trendben konyhai alapanyagokkal játszanak. Az osztrák Zotter cég (4.fotó) használja a curryt, vargányát, tepertőt és polentát is. Bizarr! :-)
A kakukkfűtől a zsályáig, a mentától a korianderig szinte az összes fűszernövény is megjelenik a kollekciókban. Az alkohol rajongói se elégedetlenkedhetnek, hisz akár barna sörös, vagy abszinttal töltött finomságot is hazavihetnek egy jobb üzletből.
És még van teás, sós, mákos, gyömbéres, pisztáciás, rizses, makadámdiós, kandírozott gyümölcsös stb.
A szép kerti virágok se menekülhetnek, hisz a kandírozott ibolya, rózsa (5.fotón), pipacs és a sütikben már bevált levendula és bodza is nagy sláger. Nemcsak a csokikban, hanem lekvárokban (Favols), cukorban, macaron töltelékében és teában is (Kusmi tea) felbukkannak.

Borok mintájára elkezdődött az évjáratos csokoládék kora is.
A német Leysieffer manufaktúra például egy 70%-os 2000-ben kubai kakaóbabból készült táblával büszkélkedhet.
A polcokon természetesen egyre több ízben találjuk meg a diabetikus termékeket is, és a brit Green & Black gyár biocsokijai is nagyon népszerűek.

Végül muszáj beszámolnom egy magyar sikertörténetről. A Pannonhalmi Bencés Apátság luxus csokijai simán felvehetik a versenyt a külföldi nagyokkal.
Több ilyen sikersztori kéne nekünk!

ÉDES ÉLET 4. rész

Van élet a cukrászdákon túl is…

Ha édes ízre vágyunk, valahogy mindenkinek az első útja automatikusan a kedvenc cukrászdájába vezet, ahol torták, piték vagy krémes desszertek közül választ. Viszont pár éve kezd kialakulni a boltos nassolásnak a kultusza is.

Például a Fővám téri Vásárcsarnokban nincs is annál jobb, mint egy fárasztó vásárlás után fölmenni a kifőzdékhez! Micsoda élet van ott!
Miután befaltuk a sült kolbászt vagy a sült csirkét, szétnéztünk a fánkok, palacsinta és a baklavák között. Meglepően friss pisztáciás baklavát ettem, még akkor is, ha tuti be volt színezve. Tisztára vásári és fesztivál hangulatunk lett a sok külföldi, a jókedvű árusok, és a többféle zene miatt. Egyszer mindenkinek fel kell oda menni!



Mivel én is a csokiőrültek táborát erősítem, alig győzöm kapkodni a fejem az egymás után nyíló csokizók láttán. Úgy látszik az a bizonyos Csokoládé című film megtette a hatását.
Juliette Binoche biztosan nagyokat nyelne, ha hallaná a Jancsi és Juliska csokibolt tulajdonosnőjét, Judit nénit a különböző csokievő embertípusokról és magukról a csokikról mesélni! :-)
Hát még azok az üzletek, ahol kézműves bonbonokat kapni! Tudom drágák, de néha megérdemeljük a pálinkásat, a narancsosat, a marcipánosat, és a …

Aztán ott vannak az édesség boltok. Hát, szerintem ezek még azért hagynak kivetnivalót maguk után. 2 verzió van. Az egyik, az a nagyon gagyi, sok tömegterméket áruló hely, ami a nagyon alacsony minőségű piacot juttatja eszembe. A másik inkább a külföldieknek szól, akik azt hiszik, hogy Magyarországról Mozart golyót kell hazavinni! (Tudok rá sajnos példát). Túl elegáns, túl művi nekem ez a világ, és a választék főleg az osztrák-német-belga termékekre épül sok giccsel, és komolyzenével.
A kivétel a magát design cukrászatnak definiáló Sugar Shop, ahol az extra kinézetű sütik mellett az igazi nagy szám a cukros bolt része. Párszor már próbáltam választani az isteni színes Jelly Bean halmazokból, de a szaladgáló, türelmetlen kisgyerekek miatt ez mindig meghiúsult! Meg eleve kicsit hülyén éreztem magam a tinik és a gyerekek után szaladgáló anyukák forgatagában. :-)

Nálam az abszolút number one édességlelőhelyek a delikát boltok! Igaz, a sok csemege élelmiszer kicsit elnyomja a finomságokat, de mindig találok valamit. A legújabb kedvencem az a csokikocka, ami forró tejben feloldva tulajdonképpen forrócsoki.



Felsorolom a mostani kedvenc finomságaimat, amiket nem cukrászdában szereztem be.

1. Kshocolat össze csokija (sajnos árulják a céget)
2. Fudge (tejszínes karamella)
3. Csokimanufaktúrák csokibonbonjai (lásd 1.fotó: Csokissimo)
4. Macaron (a Gerlóczy utcai Sajtboltból)
5. Brazil Dió csokiban
6. Pisztáciás Baklava
7. Szultán kenyere –Lokum (képen lent)
8. Cadbury – Snaps
9. Walkers Shortbread (örök kedvenc)
10. Bendick’s Bittermints – mentás csokitallér




A múltkori Yorkshire Pudding után Yorkshire-i Zene.

Kaiser Chiefs - Ruby

ÉDES ÉLET 3. rész

Tavaly végre megtört a jég! Magyar csapat is kijutott a 2 évente Lyonban megrendezett cukrász világbajnokságra (Coupe du Monde de la Pâtisserie), ahol most már 6 éve folyamatosan a franciák nyertek. Igaz, hogy Mihályi Lászlóék nem végeztek az élbolyban, de már az is nagydolog, hogy külföldön felfigyeltek ránk.

XI Coupe du Monde de Patisserie, 2009



A következő lépés pedig az volt, hogy februárban nálunk rendezték a Cukrász Junior Világbajnokságot az UKBA (nemzetközi cukrászati, sütőipari és gasztro kiállítás) keretein belül. 17 versenyző érkezett 12 országból, végül egy német lány nyert, a másik két helyezés pedig a japánoké lett (1.kép: bestofbudapest.com). A 2 magyar (Tapaszti Nikoletta, Lestár Enikő) a 13. és 14. helyet érte ugyan el, de azért sokan drukkoltak nekik. Nekem főleg a Ludas Matyi téma tetszett.

Ezek is mind olyan események, amik miatt előtérbe került a cukrászat. És ha verseny, akkor ki ne felejtsem az „Ország Tortája” történetet se! Tudom, mindenkinek megvan erről a véleménye, valaki szidja, és van, aki már előre rendel a következő díjnyertes tortából, amikor még azt se tudja mi az.
Szerintem ez a verseny is edzi a magyar kreativitást, és elősegíti, hogy a régi, tradicionális alapanyagokból készüljenek igazi, 21. századi tortacsodák. Augusztusban idén is ki fog derülni, hogy a Madártej torta, a Szatmári szilvatorta és a Pándi meggytorta (mind a Zila Kávéházból) után mit kóstolhatunk meg akár augusztus 20-án, vagy utána a cukrászdákban. Mivel mi nem messze lakunk a Zilától, ezért sokszor betérünk, és látom, hogy hatalmas mindig az érdeklődés ezekre a tortákra. Én a Madártej tortától nem vagyok elájulva, de a meggyes isteni (2.képen: helyszinonline.hu)!



Ha már beszédtéma.
Eddig akárhány új nőcivel ismerkedtem meg, és szóba került a sütés-főzés, valahogy mindig Stahl Juditnál kötöttünk ki. Több százezren tőle tanulták meg, hogy a panna cotta egy olasz puding, és hogy a görögöknek nemcsak baklavájuk van, hanem a citromos sütijük is finom. A brit sztárséfek mellett ő indította el nálunk a szakácskönyvek diadalútját.
Persze, azóta rengeteg receptmagazin is született, őszintén szólva nem is értem, hogy tudnak fennmaradni. És az a sok tv műsor, rádiós beszélgetés (Radio cafe – Gasztronomica), weboldal és természetesen a gasztroblogok. El tudom képzelni, hogy valakinek már csömöre van a sok recepttől! :-)

Nekünk, modosoknak...

Depeche Mode Policy Of Truth Live Devotional Tour

GASZTROBLOG KEDVENCEK

Érdekesen működnek a gasztroblogok. Sokszor van olyan, hogy valaki bedob egy hozzávalót, elkészítési módot vagy akár egy egész ételt, és aztán szépen lassan szinte az összes blogban megjelenik. Ilyen volt szerintem a cékla is, amit először a Chili & Vaniliában Zsófi készített el újfajta módokon, aztán szépen lassan sok új ötlet is született vele. Ez jó, mert inspiráljuk egymást. :-)
Persze van olyan is, hogy úgy általában felkap a sajtó, vagy a szakma valamit, és így kikerülhetetlen lesz az elkészítése. Ilyenek például a különböző curry ételek, vagy az arab konyha felfedezése.
Aztán a szezon is diktálja a kedvenceket. Megnéztem az őszi recepteket, és alig volt olyan blogger, aki ne birsalmás finomságot csinált volna. A koriander pedig kezdi átvenni a petrezselyem sok éve tartó uralmát.
A következő lista nem előfordulási sorrendben van, csupán felsorolás. Tuti lehetne még mondani sok jellemző kedvencet, nekem ezek tűntek fel.

1. csili paprika
2. arab, marokkói ételek
3. curry
4. koriander
5. lemon curd
6. sajttorta
7. gyömbér
8. birsalma
9. cékla
10. gránátalma

Koncert.

Oasis - Morning Glory (Live Wembley 2008)

ÉDES ÉLET 2. rész

Újra divat sütizni!

A 90es évek generációjához tartozom, amikor a Mc Donald’s és a Burger King volt a csúcs. Aztán sorra alakultak át a régi lerobbant presszók, kocsmák trendi kávézóvá vagy pubbá. Pár éve pedig ledöbbentem, mikor a kamasz keresztfiam közölte, hogy teázóba megy randizni.

A cukrászdák mindvégig jelen voltak, de valahogy háttérbe szorultak. Az volt a rémképünk, hogy ezekben valószínűleg rizsporos parókás öreg nénik pletykálnak egész nap, és a torták émelyítően vajasak… Persze még ma is sok ilyen hely van, de egyre több cég tud vagy tudott váltani, felfrissülni. Sok fiatalt, külföldit, szerelmespárt, tárgyaló üzletfeleket, és mozi, színház előtt sütizőket lehet látni 1-2 jobb cukrászdában. Itt igényesebb lett a kínálat, a felszolgálók tudnak nyelveket, a mosdók tiszták, és kellemes a zene.

Ezzel együtt nagyobb lett a konkurenciaharc is, amivel mi, vendégek járunk a legjobban! :-)
Az állandó kínálatot szezonálisra cserélték, a porokat felcserélték a drágább minőségi alapanyagokra, és néhányan gondolnak a cukrosokra (Álomsüti nevű cukrászda), lisztérzékenyekre is.
Rájöttek, hogy már nem lehet a csak utcáról bejött vendégektől várni a bevételt, hanem igenis jelen kell lenni a neten, a médiában, és rendezvényeken (Hoventa).
Az esküvőszervezés is virágkorát éli. A menyasszonyok egyre nagyobb kínálatból válogathatnak a nagy napra. Az esküvőket egyébként talán a Horváth cukrászda használta ki leginkább. (kép onnan)



A családi cukrászdák mellett nyugati példára egyre több kávézóban, teázóban rendelhetünk az italunk mellé valami finomságot. Még a gyorsétkezdék (Mc Cafe), és önkiszolgáló franchise kávézók is előálltak a maguk süti kínálatával. A brit Coffee Heavenben például nem is volt rossz az a csokitorta. Igaz, egy napon nem lehet említeni a cukrászdákéval!
Az éttermek is lassan kezdik felismerni, hogy az embereknek már elege van az étkezés végén a palacsinta-somlói-tiramisu hármasából, és szép desszert kreációkkal jelentkeznek. Az ínyencek sokat beszélnek pl. a Babel Delicate újragondolt Rákóczy túrósáról.



Tehát egyértelműen megmozdult valami!
Ki vagyunk éhezve az új és minőségi dolgokra, és a cégeknek nagyon résen kell lenniük, ha versenyben akarnak maradni. Van már olasz cukrászdánk (Angelo), Rétesházunk, kóser és amerikai típusú helyünk, és itt vannak a francia cukrászat képviselői (pl. Le Meridien cukrászdája, Zazzi (lásd 1.fotó)).
A sok új mellett természetesen az igazán jó, hagyományos osztrák-német-magyar sütiket készítők is fent tudtak maradni, mint a Ruszwurm, a Daubner…

Egy legendás együttes, amit ma sokan utánoznak.

Joy Division - Shadowplay

ÉDES ÉLET 1. rész

Sokan mondják Budapestről, hogy Cukrászda Város.
Nagy szerencsénkre tényleg minden kerületben akad egy-egy hely, ahova szívesen betérünk egy jó kis sütire. A színvonal persze igencsak változó, és a legtöbb helyen több évtizede ugyanazt lehet kapni.
„Nyilvánvalóan megfogalmazódott az igény, hogy a „Csipkerózsika álmát” alvó szakmát felébresszük, desszertjeink íz-és formavilágát kreativitásunkkal felrázzuk, és ÚJ IDŐSZÁMÍTÁST KEZDJÜNK.” (Mihályi László mestercukrász, desszertszalon.hu, az 1., és 3. kép is innen)

Ezt az új, modern szemléletet azért lassan egyre több szakács és cukrász érzi magáénak. Az a sokat emlegetett gasztroforradalom végre ide is elért! Az első Michelin csillag (Costes) gatyába rázza a fővárost, de a java csak most kezdődik. A válság megtanította a tulajdonosoknak, hogy az tud csak hosszútávon sikeres lenni, aki minőséget ad, és mer modernizálni. Pár éve még fintorogtunk volna az olyan, ma sikeres termékektől, mint a levendulás Hantás Flóra süti (Auguszt), a Csík-somlói (Desszertszalon), vagy az ibolyás áfonyahab (Zazzi cukrászda).

Az új cukrász alapanyagok, felszerelések, eszközök, gépek lehetővé tették, hogy a sütik új stílust, formát, színt, díszeket, egyszóval modern dizájnt kapjanak. Ehhez jön a kreativitás szabadsága. Jó kis meglepetés volt, mikor először ettem a Krisztina cukrászdában (XVIII. kerületben) olyan sütit, aminek a belsejéből váratlanul előbuggyant az isteni krém. Zila László mestercukrász világújdonsága a sütőforma. (képen)



Ami az ízeket illeti, mi magyarok is egyre nyitottabbak vagyunk, egyre többet utazunk, de a média, a net (főleg a gasztroblogok) is segítségünkre van ebben. Kezdjük megtanulni, hogy a gyömbér, a tonkabab, a ricotta, vagy akár a menta milyen isteni lehet desszertekben.
Mostanában a francia trend az irányadó. A Superbrands Toplista Gasztronómia 2010 című kiadvány is főleg azokat a cukrászdákat emelte ki, amelyek ezt az irányvonalat képviselik. Most mindenki a színes macaronokról, és a különböző formákban kitett habokról (mousse) beszél.



Szerintem kellenek az új ízek, formák, de a nemzeti hagyományokat se hagyjuk a múlt ködébe veszni. Csak picit modernizáljuk őket.

Csak tippelni tudok, hogy az említett magazin csúcscukrászda listájából miért is maradt ki a Daubner?! Talán, mert ott megállt az idő, és több évtizede ugyanaz a kínálatuk. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy sehol máshol nem ettem olyan isteni Sacher, Eszterházy, vagy Feketeerdő tortát. Nem is beszélve a szilvás papucsról! :-)

Cukrászdából Kocsma!?

Előző héten végre találtunk egy jó kis helyet a cukrászdának, de sajnos a lakók nem akarnak oda vendéglátást. Na igen, az új szabályok szerint, ha társasházba szeretnénk csinálni egy üzletet, irodát, bármit, ami megváltoztatja az adott helyiség rendeltetését, akkor nem az önkormányzattól kell engedélyt kérni, hanem a lakóktól! Meg kell szavaztatni velük legalább 50+1% arányban. Sőt, hogy tovább bonyolódjon a dolog, a szomszédos 2 ház lakói ¾-ének is meg kell szavaznia. Csak ezután lehet további engedélyekért folyamodni az adott szervektől.

Mi a IX. kerületben a Ráday utca és a Vásárcsarnok közti részen szerettünk volna egy bizonyos utcában kibérelni egy szuper helyiséget. Éttermek, kávézók, teázók, szórakozóhely, pékség, üzletek, cégek, iskolák, szállodák, kiállító termek, és maga a piac mind mind vonzza oda az embereket, még a 4-es metró építkezése ellenére is.
Persze pont mi fogtuk ki az egyetlen olyan házat arrafele, aminek a lakói a többiektől eltérően nem akarnak oda gyakorlatilag semmit. Az egy dolog, hogy a helyiség tulaja elhallgatta előlünk azt a tényt, hogy korábban már az összes hasonló elképzelés megbukott ott, de azt gondolta, hogy majd mi meggyőzzük őket, és mégis engednek…

Első lépésben elmentem a tulajjal egy irodába, ahol egy cég intézi több ház ügyeit. Nekem már ez is új volt. Pont ott dolgozik a házból egy idősebb hölgy, aki azt tanácsolta, hogy mielőtt elindítjuk a több hétig is elhúzódó körszavazást, menjünk el egy közgyűlésükre, és ott beszéljünk a terveinkről. Tegnap pontban 17 órára ott is voltunk. Fél nyolcig ücsörögtünk, mire végre sorra kerültünk az „egyéb” címszó alatt futó, utolsó részben. Megdöbbentő volt az egész menete, merev, bürokratikus levezetése. Túl szép lett volna, ha az elején pár mondatban beszámoljunk nekik, aztán hagyjuk a ház ügyeit megbeszélni. Csak azt nem értem, hogy nekik miért volt jó az, hogy idegenek előtt tárgyalták meg a ház és a lakók ügyes-bajos dolgait, pénzügyeit, akár intim magánügyeit?!

Tanulmányt lehetne írni az ott elhangzottakról, és a lakókról! :-)
Megjelent a minden lében kanál néni, akinek határozott és megingathatatlan véleménye van, és persze minden rossz, és mindenki hazudik. Aztán ott volt a rendezetlen külsejű 40-es vénkisasszony, aki éles hangon az emberek szavába vágva természetesen mindent jobban tud, és erős késztetése van arra, hogy a megkérdezett helyett reagáljon. A legnagyobb vitát mégis egy úr váltotta ki, aki nem hajlandó a közös költséget kifizetni, mert szerinte haszontalan dolgokra költik, de a monológja végén kiderült, hogy talán neki van a legtöbb pénze a házban. És kihagyhatatlan az az idős hölgy, aki minden szavazáson felteszi a kezét, és a 3 órából egyszer hallottuk a hangját, mikor felháborodottan kért ki magának valamit, amit előtte pár perccel szavazott ő is meg…

Szóval ilyen közegben kellett nekünk felvázolni fél8-kor az elképzeléseinket. Illetve, csak vázoltuk volna, mert a 2. mondatomnál egyszerre ordítottak le a kedves egybegyűltek. Volt ott minden kifogás a csótánytól kezdve a „kajaszagig”, de a kedvenc beszólásom mégis egy idős bácsié volt, aki kerek perec kijelentette, hogy a cukrászdákból amióta világ a világ, mindig előbb vagy utóbb kocsma lesz!
Na, ennél a pontnál köszöntük meg a lehetőséget, és eljöttünk.

Ezután kell a zene.

Blur - Tender

Kérdezz - Felelek

Latsiától kaptam ezt a kérdőívet, most válaszolok.

1. MI LENNE, HA NYERNÉK A LOTTÓN?

Elindulnék egy világ körüli útra.

2. ROSSZ SZOKÁSOM?

Ha nagyon ideges vagyok, hajlamos vagyok a röhögőgörcsre. :-)

3. KOFFEIN?

Reggel tejeskávé, aztán délután melange vagy jegeskávé fagyival.

4. SZÍNEIM?

Fekete, fehér, lila árnyalatai

5. MI VAN MOST RAJTAM?

Fekete nadrág narancsszínű polóval

6. HÁZIÁLLAT?

Most nincs, de volt egy vörös perzsa cicám

7. TÍZ ÉV MÚLVA HOL LÁTOM MAGAM?

Budán, a Naphegyen egy szép ódon házban a családommal, nagy kerttel, kutyával, és macskával.

8. A LEGUTÓBBI NAGYON JÓ ÉLMÉNYEM?

Férjurammal kettesben voltunk Hévízen. :-)

" Nem tudom fejből a házszámot"

Ez az egyik alap mondata ma Budapesten egy ingatlan értékesítőnek! A receptek között muszáj kicsit panaszkodnom.
Szóval jó pár hónapja keressük azt a bizonyos helyet, ahol megcsinálhatjuk a kis brit cukrászdát. Leírok pár jellemző dolgot, amit a sok, magát ingatlanértékesítőnek nevező hölggyel és úrral illetve lánnyal és fiúval történt találkozások alkalmával tapasztaltam.

- A legtöbbje nincs felkészülve az adott ingatlanról, nem tud válaszolni a kérdéseinkre.
- Sokszor nem egyezik a tulaj és az ingatlanos véleménye, és előfordult már, hogy elöttünk kaptak össze.
- Nem mondják meg előre a megnézendő ingatlan házszámát, mindig aznap, sőt azokban a percekben derül ki, mikor együtt besétálunk a sarokról a helyiségig. Ez a szöveg legtöbbször a telefonos egyeztetéskor: ” Jaj, sajnos most nincs előttem a papír, amin a cím van, majd időben szólok!” – ez 90%-ban elmarad persze. Értem én, hogy nekik az nem éri meg, hogy mi esetleg előre megnézzük, és akkor már az Ö személye kiesik a játékból, ha nem tetszik, de nem értem, miért kell ilyen átlátszó kifogást kitalálni.
- „Nagyon ment az üzlet, de családi okok miatt mégis ki kell adják a helyet”. Hát, elég sok vendéglátósnak vannak családi problémái ma Pesten! Múltkor már röhögtem.
- Sokszor kínszenvedés egyeztetni egy időpontot, főleg, ha a kulcs csak a tulajnál van, és ugye mi is többen vagyunk. Valahogy több rugalmasság kéne!
- Sokszor teljesen más infó szerepel a hirdetésben, mint a valóság.
- Egyes ingatlanosok hülyének nézik a vásárlót. A helyiség egyértelmű hiányosságait próbálják nagyon suta módon kimagyarázni, vagy éppen belénk magyarázni, hogy annál jobb helyet nem is találhatnánk erre a célra.
- Pénteken egy V. kerületi utcában jártunk. 2 ingatlanos is volt a tulajjal, mindhárom 3 különböző időpontban érkezett, tehát nekünk 3x kellett ugyanazokra a kérdésekre felelni, de a mi kérdéseink a levegőben lógva maradtak.
- Nulla üzleti érzék
- Nulla emberismeret
- Felületesség
- Unottság vagy éppen tenyérbemászó túlbuzgóság
- Indokolatlan véleménynyilvánítás

Összefoglalva sajnos eléggé csalódott vagyok. Az ingatlanosok nagy része (mert azért találkoztunk kivételesen jó szakemberrel is!) egész egyszerűen nem ért a saját szakmájához. Ez a szakma is ugyanúgy felhígult, mint pl. a sajtó vagy a szórakoztató ipar.
Egy 20-as évei elején járó ingatlan referens udvarias köszöntésével zárnám a témát:
„ Sziasztok! Jaj, ti már itt vagytok? Micsoda csipet csapat gyűlt itt össze!”

Ennyi okoskodás után jöjjön egy angol humor klasszikus.