Ez az egyik alap mondata ma Budapesten egy ingatlan értékesítőnek! A receptek között muszáj kicsit panaszkodnom.
Szóval jó pár hónapja keressük azt a bizonyos helyet, ahol megcsinálhatjuk a kis brit cukrászdát. Leírok pár jellemző dolgot, amit a sok, magát ingatlanértékesítőnek nevező hölggyel és úrral illetve lánnyal és fiúval történt találkozások alkalmával tapasztaltam.
- A legtöbbje nincs felkészülve az adott ingatlanról, nem tud válaszolni a kérdéseinkre.
- Sokszor nem egyezik a tulaj és az ingatlanos véleménye, és előfordult már, hogy elöttünk kaptak össze.
- Nem mondják meg előre a megnézendő ingatlan házszámát, mindig aznap, sőt azokban a percekben derül ki, mikor együtt besétálunk a sarokról a helyiségig. Ez a szöveg legtöbbször a telefonos egyeztetéskor: ” Jaj, sajnos most nincs előttem a papír, amin a cím van, majd időben szólok!” – ez 90%-ban elmarad persze. Értem én, hogy nekik az nem éri meg, hogy mi esetleg előre megnézzük, és akkor már az Ö személye kiesik a játékból, ha nem tetszik, de nem értem, miért kell ilyen átlátszó kifogást kitalálni.
- „Nagyon ment az üzlet, de családi okok miatt mégis ki kell adják a helyet”. Hát, elég sok vendéglátósnak vannak családi problémái ma Pesten! Múltkor már röhögtem.
- Sokszor kínszenvedés egyeztetni egy időpontot, főleg, ha a kulcs csak a tulajnál van, és ugye mi is többen vagyunk. Valahogy több rugalmasság kéne!
- Sokszor teljesen más infó szerepel a hirdetésben, mint a valóság.
- Egyes ingatlanosok hülyének nézik a vásárlót. A helyiség egyértelmű hiányosságait próbálják nagyon suta módon kimagyarázni, vagy éppen belénk magyarázni, hogy annál jobb helyet nem is találhatnánk erre a célra.
- Pénteken egy V. kerületi utcában jártunk. 2 ingatlanos is volt a tulajjal, mindhárom 3 különböző időpontban érkezett, tehát nekünk 3x kellett ugyanazokra a kérdésekre felelni, de a mi kérdéseink a levegőben lógva maradtak.
- Nulla üzleti érzék
- Nulla emberismeret
- Felületesség
- Unottság vagy éppen tenyérbemászó túlbuzgóság
- Indokolatlan véleménynyilvánítás
Összefoglalva sajnos eléggé csalódott vagyok. Az ingatlanosok nagy része (mert azért találkoztunk kivételesen jó szakemberrel is!) egész egyszerűen nem ért a saját szakmájához. Ez a szakma is ugyanúgy felhígult, mint pl. a sajtó vagy a szórakoztató ipar.
Egy 20-as évei elején járó ingatlan referens udvarias köszöntésével zárnám a témát:
„ Sziasztok! Jaj, ti már itt vagytok? Micsoda csipet csapat gyűlt itt össze!”
Ennyi okoskodás után jöjjön egy angol humor klasszikus.
Szóval jó pár hónapja keressük azt a bizonyos helyet, ahol megcsinálhatjuk a kis brit cukrászdát. Leírok pár jellemző dolgot, amit a sok, magát ingatlanértékesítőnek nevező hölggyel és úrral illetve lánnyal és fiúval történt találkozások alkalmával tapasztaltam.
- A legtöbbje nincs felkészülve az adott ingatlanról, nem tud válaszolni a kérdéseinkre.
- Sokszor nem egyezik a tulaj és az ingatlanos véleménye, és előfordult már, hogy elöttünk kaptak össze.
- Nem mondják meg előre a megnézendő ingatlan házszámát, mindig aznap, sőt azokban a percekben derül ki, mikor együtt besétálunk a sarokról a helyiségig. Ez a szöveg legtöbbször a telefonos egyeztetéskor: ” Jaj, sajnos most nincs előttem a papír, amin a cím van, majd időben szólok!” – ez 90%-ban elmarad persze. Értem én, hogy nekik az nem éri meg, hogy mi esetleg előre megnézzük, és akkor már az Ö személye kiesik a játékból, ha nem tetszik, de nem értem, miért kell ilyen átlátszó kifogást kitalálni.
- „Nagyon ment az üzlet, de családi okok miatt mégis ki kell adják a helyet”. Hát, elég sok vendéglátósnak vannak családi problémái ma Pesten! Múltkor már röhögtem.
- Sokszor kínszenvedés egyeztetni egy időpontot, főleg, ha a kulcs csak a tulajnál van, és ugye mi is többen vagyunk. Valahogy több rugalmasság kéne!
- Sokszor teljesen más infó szerepel a hirdetésben, mint a valóság.
- Egyes ingatlanosok hülyének nézik a vásárlót. A helyiség egyértelmű hiányosságait próbálják nagyon suta módon kimagyarázni, vagy éppen belénk magyarázni, hogy annál jobb helyet nem is találhatnánk erre a célra.
- Pénteken egy V. kerületi utcában jártunk. 2 ingatlanos is volt a tulajjal, mindhárom 3 különböző időpontban érkezett, tehát nekünk 3x kellett ugyanazokra a kérdésekre felelni, de a mi kérdéseink a levegőben lógva maradtak.
- Nulla üzleti érzék
- Nulla emberismeret
- Felületesség
- Unottság vagy éppen tenyérbemászó túlbuzgóság
- Indokolatlan véleménynyilvánítás
Összefoglalva sajnos eléggé csalódott vagyok. Az ingatlanosok nagy része (mert azért találkoztunk kivételesen jó szakemberrel is!) egész egyszerűen nem ért a saját szakmájához. Ez a szakma is ugyanúgy felhígult, mint pl. a sajtó vagy a szórakoztató ipar.
Egy 20-as évei elején járó ingatlan referens udvarias köszöntésével zárnám a témát:
„ Sziasztok! Jaj, ti már itt vagytok? Micsoda csipet csapat gyűlt itt össze!”
Ennyi okoskodás után jöjjön egy angol humor klasszikus.
Az én tapasztalatom is az, hogy minden munkahelyét vesztett ember ingatlanosnak megy....Ezek után nem csoda a fenti élmény:(
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésHuhh...igen, ez sajnos jellemző.