Sokan mondják Budapestről, hogy Cukrászda Város.
Nagy szerencsénkre tényleg minden kerületben akad egy-egy hely, ahova szívesen betérünk egy jó kis sütire. A színvonal persze igencsak változó, és a legtöbb helyen több évtizede ugyanazt lehet kapni.
„Nyilvánvalóan megfogalmazódott az igény, hogy a „Csipkerózsika álmát” alvó szakmát felébresszük, desszertjeink íz-és formavilágát kreativitásunkkal felrázzuk, és ÚJ IDŐSZÁMÍTÁST KEZDJÜNK.” (Mihályi László mestercukrász, desszertszalon.hu, az 1., és 3. kép is innen)
Ezt az új, modern szemléletet azért lassan egyre több szakács és cukrász érzi magáénak. Az a sokat emlegetett gasztroforradalom végre ide is elért! Az első Michelin csillag (Costes) gatyába rázza a fővárost, de a java csak most kezdődik. A válság megtanította a tulajdonosoknak, hogy az tud csak hosszútávon sikeres lenni, aki minőséget ad, és mer modernizálni. Pár éve még fintorogtunk volna az olyan, ma sikeres termékektől, mint a levendulás Hantás Flóra süti (Auguszt), a Csík-somlói (Desszertszalon), vagy az ibolyás áfonyahab (Zazzi cukrászda).
Az új cukrász alapanyagok, felszerelések, eszközök, gépek lehetővé tették, hogy a sütik új stílust, formát, színt, díszeket, egyszóval modern dizájnt kapjanak. Ehhez jön a kreativitás szabadsága. Jó kis meglepetés volt, mikor először ettem a Krisztina cukrászdában (XVIII. kerületben) olyan sütit, aminek a belsejéből váratlanul előbuggyant az isteni krém. Zila László mestercukrász világújdonsága a sütőforma. (képen)
Ami az ízeket illeti, mi magyarok is egyre nyitottabbak vagyunk, egyre többet utazunk, de a média, a net (főleg a gasztroblogok) is segítségünkre van ebben. Kezdjük megtanulni, hogy a gyömbér, a tonkabab, a ricotta, vagy akár a menta milyen isteni lehet desszertekben.
Mostanában a francia trend az irányadó. A Superbrands Toplista Gasztronómia 2010 című kiadvány is főleg azokat a cukrászdákat emelte ki, amelyek ezt az irányvonalat képviselik. Most mindenki a színes macaronokról, és a különböző formákban kitett habokról (mousse) beszél.
Szerintem kellenek az új ízek, formák, de a nemzeti hagyományokat se hagyjuk a múlt ködébe veszni. Csak picit modernizáljuk őket.
Csak tippelni tudok, hogy az említett magazin csúcscukrászda listájából miért is maradt ki a Daubner?! Talán, mert ott megállt az idő, és több évtizede ugyanaz a kínálatuk. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy sehol máshol nem ettem olyan isteni Sacher, Eszterházy, vagy Feketeerdő tortát. Nem is beszélve a szilvás papucsról! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése